Divatmotoros

A napokban rámjött a főzhetnék. A lekváros kenyér és a rántotta után csináltam már párszor különféle csirkemelleket (borokban vagy tejszínben megáztatva majd megsütve), karácsonykor az aszalt szilvás balhé se lett rossz, sütőtök is fonnyadt már a sütőben, nyáron a grillezés is műsoron volt párszor, de egyébként nem állok minden nap a tűzhely mellett. Viszont ha már nekilátok, akkor nem kispályázok.

Mivel a karácsonyi kalóriaőrületből maradt a mélyhűtőben egy szép egész kacsamell, úgy gondoltam, itt az ideje egy steak sütésének. A receptet már akkor kinéztem a kifőzdéből, amikor a kacsamellet megvettem, nem tűnt túl bonyolultnak. Egyedül a hús megsülésétől tartottam kicsit, de mivel amúgy is a medium-rare híve vagyok, gondoltam nagyot nem hibázhatok. Maximum erősödnek a fogaink a sok rágásban.

A hagymalekvárt előző nap megfőztem, így csak a hús sütésével kellett vacakolni. Ami előtte két napig pihent a pácban, át is járták jól a fűszerek. A húst a leírtak szerint sütöttem, nekem kicsit hamarabb megpirult a széle, gondolom kicsit erősebb volt a tűz a kelleténél. (Bár a kép telefonnal készült és nem látszik rendesen, de becsszóra nagyon jól néztek ki a husik.) A sütőben végül alig hét percet töltöttek, és tökéletes mediumot adtak. A szeleteléskor némi húslé kicsurgott belőle, de egyáltalán nem volt rágós, gyönyörűen megpuhult.