A Forma-1 miatti hosszú kihagyás után ismét motoros nyílt nap volt a Hungaroringen. Hála a pécsi Ogrének sikerült kijutni a ringre, pedig nem volt egyszerű. Két őrült motor már az M3-ason követett minket, egy méternél közelebb jöttek és nem tudtuk őket lerázni.
A Hungaroring a szokásos lehangoló bejárattal fogadott, gaz mindenhol. A színes reklámoknak nyoma sincs, a parkolóból is eltűntek a csapatok hatalmas építményei.
Emlékül viszont itt maradt egy Ferrari, magyar rendszámmal, nagyon szép darab.
Majd egy hónapja nem motoroztam egyáltalán, pályán meg vagy két hónapja voltam utoljára, úgyhogy nagyon vártam az első húsz percet. Kis csúszás volt a programban, mert egy újabb donorjelölt a boxutcában félmeztelenül, bukó nélkül egykerekezve vágyakozott egy kis koponyasérülésre, amit sikeresen be is gyűjtött. Amíg foglalt a mentő, leáll a móka a pályán. A technikánk addig is a 33 fokos napsütésben melegedett.
Az első húsz percet a mozgásom rendezésére szántam, majdnem fordítva szálltam fel a motorra. Ennek ellenére az induláskor nagyon profi benyomást keltettem. Igazi versenymotorhoz méltóan Sió tolta be a Blue Larkspurt, mivel az akksi vacakol.
Nagyon nagy tömeg volt a pályán, 2:50-es körökkel is kísértették a sorsot előttem a Mansellben, ugyanakkor egy két olyan versenyző is megjelent, aki példásan zárta az íveket és fél körökön keresztül utaztam mögöttük, mire nagy nehezen sikerült kikerülnöm. A legjobb köridő 2:22.874, elsőre nem is rossz.
A szokásos "nemmegyeznekemabbahagyomafrancba- éskülönbenisfélekmindenféktávon" érzés ezúttal elmaradt, tiszta élvezet volt az első menet is.
Aztán meglepő módon a legendás Honda technika kezdett Sió idegeire menni, a hűtővíz visszajelzője villogással jelezte, hogy melege van. Legalábbis ezzel indokolta, miután a célegyenesben elzúgtam mellette... ;)
A szünetben pedig rácsodálkozhattunk, hogy nem lehet elég korán kezdeni...
A második menet még élvezetesebbre sikerült. Az indításhoz jó előre felsorakoztunk a boxutca kijáratánál, így tisztább köröket tudtam motorozni. 2:21.483, sikerült néhány szép ív. A Honda megint elmelegedett, a harmadik menetet Sió szereléssel töltötte, én addig megfutottam a nap legjobbját (2:21.222), majd Mekivel segítettünk Siónak visszarakni az idomokat.
Az utolsó menet is nagyon vigyorós volt, 2:21.260, a 22 körüli körök már stabilan mentek.
Elégedetten csomagultunk, hazafelé is gyakran néztük a tükröt, de egyik motor sem esett le az utánfutóról.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.