Véget ért a Vars-i pár nap is, ideje tovább indulni. Elpakoltunk, kitakarítottuk az apartmant és szétváltak útjaink. A többség Padova felé vette az irányt, ők egy rövid éjszakai pihenő után vasárnap hazaérkezve fejezték be a túrát. A BMW még visszafelé indult a szerpentinekre, neki hétfő estig kellett hazaérnie, így még kanyargott egy kicsit a már bejárt utakon. Mi pedig dél felé indultunk, hogy Mentonnál elérjük a tengerpartot, ezzel teljesítve a Route des Grandes Alpes utolsó szakaszát is, aztán kipihenjük az egészet egy hét tengerparti ejtőzéssel. Először a Monte Carlo-i napról már ismerős szakaszokon mentünk, fél egyre értünk ahhoz az elágazáshoz, ahonnan Nizza felé a gyorsabb úton vagy Menton felé a kanyargósabban lehet indulni. Kis tanakodás és ösztökélés után végül belevágtunk az utolsó kilencven kilométer szerpentinbe.
Az út itt délen már sok kis falun keresztül kanyarog, a természet nagyon buja és egyre színesebb. A Col de Turini már inkább várfalakra, épített bástyákra és várakra emlékeztet, úgy kanyarogtunk a sok kőfalon, mint valami megfáradt várvédő hadsereg utolsó két mohikánja. A Col de Castillon az utolsó hágó a tenger előtt, aztán még megrémített az időjárás tíz kilométerrel a cél előtt. A szürkés fellegek pont ott gomolyogtak, ahol az út eltűnt a szemünk elől, mintha egyenesen a felhőbe kellett volna bemotorozni.
Aztán végül itt is kegyes volt az időjárás hozzánk, egy csepp esőt sem kaptunk.
Az elmúlt egy hét tömény, sokszor estébe nyúló motorozása eléggé kifárasztott, az utolsó kanyarokon már elég fogcsikorgatva gurultunk végig. Aztán a színes virágokkal befuttatott kőfalak, a pálmafákkal szegélyezett promenád és a nyitott bukón bevágódó sós, eltéveszthetetlen tengerillat kárpótolt minden fárdságért. Megérkezünk Mentonba, majd hétszáz kilométerre a Genfi tótól délre elértük a Coute d'Azure-t.
A parton sétány, kiültünk a fagyishoz és csak néztük az elsuhanó régi kabriókat és rallyautókat, mintha valamilyen felvonulásba csöppentünk volna.
Jól esett a napsütés, a meleg, az olvadó fagyikehely és tenger hullámzása. Már csak hetven kilométer volt hátra, hogy megérkezzünk Diano Marinaba.
Az autópályán üdvözöltük egymást egy magyar kamionossal, aztán kora délutánra eljutottunk a következő heti szállásunkra. Elfoglaltuk a szobát, jól esett a melegben a hideg zuhany. A mojito receptjét el kellett magyaráznom a mixernek, aztán a vacsora után kisétáltunk a tengerparta. A sétányon hatalmas forgatag, rengeteg ember, nyüzsgés és ricsaj fogadott, ami elég furcsa volt a sok szinte magányos nap után. A hegyekben alig találkoztunk valakivel, a ritkás forgalomban szemben elhúzó néhány autó és a tengerparton nyüzsgő tömeg nagyon éles kontrasztot jelentett. Két ellentétes világ, de mindkettőt szeretem.
Az elmúlt napokban megtettünk majd 3500 kilométert a hegyekben, élveztük a tájat és a kanyarokat, jókat ettünk-ittunk, és alaposan elfáradtunk. Most egy hetet csak pihenünk, gelato, pizza, al mare, cappuccino és fehér bor. De jó is a nyaralás.
Térképen:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.