Hiába, tudtam, hogy kütyü-ügyben a távol-keleti kollégákra lehet számítani. Három perccel az irodába érkezésem után a kezemben volt a szükséges kábel, ami otthon maradt. Így egy pár tegnapi képpel kezdenék, először is nem sokkal a leszállás előtt készült flottással. Fentről nézve olyan volt a rengeteg lehorgonyzott teherhajó, mint valami világháborús csata előtt várakozó armada (pedig olyat még sose láttam...)
Ezek után csak hangulatkeltés képpen egy esti medencés kép a hotelből.
Aztán ma reggel az irodába menet is rögtön elém tárult egy kisebb fajta csoda, mégpedig a taxi műszerfala. Maga az autó egy öreg, leharcolt Toyota volt, na de ami belül fogadott! Pedánsan odaragasztott Ferrari modellautók (a gyűjtőknek bizonyára ismerősek), mindenféle egyéb szerencsehozó kegytárgyak, kis csengettyűk egy madzagon, ami teljes szélességében elfoglalta a horizontot és pár rugozó kabala, hogy teljes legyen a harmónia.
Az irodába érve egy nagyon helyes kis figura fogadott, bár a Kínai Újév ünneplésének már vége, ő még vigyázta a rendet a falon.
Napközben elindultunk egy-két benzinkút (aka. töltőállomás) meglátogatására is. Helyi kolléga vezetett. Bár nincs negyven éves, teljesen nagypapásra vette a figurát. Tudjátok, amikor nyűjtott kézzel úgy forgatja a kormányt, hogy a karjai nem hagyták el a bal illetve a jobb oldalt sosem. Nagyobb fordulóknál sem keresztezték egymást, hanem darabosan, tehénfejős mozdulatokkal rángatta a kormányt. A maximális sebesség időnként elérte a szédítő 40-et is és az óvatosságra jellemző, hogy amikor egy három sávos útra fordultunk ki egy mellékutcából, akkor addig álltunk ott, amíg a szélső sávban nem jött senki, és a középsőben sem, és a legbelsőben sem. Ismétlem, minden sávnak üresnek kellett lennie ahhoz, hogy ki merjen fordulni. A fordulatszámmérő nem kúszott 2000 fölé, pedig amikor beszálltam mellé, akkor nem ilyen élményre készültem. Ugyanis ilyen autó volt (főleg C-nek mutatom...):
Igen, jól látod. Egy vadállat, négykerékhajtással, hatalmas hátsó spoilerrel és vagy 400 lóerővel. Itt ez nagyon népszerű, STI-ből is többel találkoztunk egy óra alatt, mint otthon eddig összesen.
Fura népek ezek, na, mentségére legyen, hogy bejáratós volt még a masina, 600 km volt még csak benne és intenzív újautó szag terjengett az utastérben.
A furcsa népek kitételt mi sem bizonyítja még ennél is jobban, mint a hotel májer márvány fürdőszobájában elhelyezett sípolós, vízen úszó kacsa, hogy a munkából a hotelbe rallyautón szüttyögő félőrült executive directorok nyugodtan játszhassanak a kádban fürdés közben...
Aztán már csak a vacsorán kellett átverekednem magam, ami mindenféle füvekből, kisebb nagyobb tengeri herkentyűkből és a fő helyi fogásból, a chillis vagy borsos rákból állt. A könnyebb túlélés érdekében azt a stratégiát folytattam, hogy ha nagyon ízlett valami, akkor legalább két falatnyit mindig hagytam a tányéromon, mielőtt a következő fajtára tértem volna.
Ha ugyanis az rettenetes volt, akkor a megmaradt jóleső falattal fenn tudtam tartani a mosolygós arckifejezést. Mégse lehettem Mr. Bean-esen őszinte a kedves vendéglátókkal szemben. Egyébként minden egész finom volt, pedig nem szeretem a tenger gyümölcseit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.