Az idén már "szokásos"-nak mondható jóléti-managersportként az edzőteremben izzasztottam magam a futópadon. Légkondicionált városi levegő, saját kis monitoron harminc tévécsatorna, nehogy az unalom miatt előbb abbahagyja az ember a gyötrődést. Saját törölköző, hogy az izzadságcseppek se zavarjanak, minden a legnagyobb kényelmet szolgálja. Állítható emelkedés és sebesség, mért szívverés és választható programok. Kissé mintha el lennénk kényeztetve. A maximális kényelem és a beállítások precizitása ellenére is előfordul, hogy egy-egy napon hol jobban, hol rosszabbul megy az edzés.
Tegnap például könnyedén teljesítettem a kiszabott időt, közben még néha gyorsabbra is állítottam a tempót, mint szoktam. Ma viszont szenvedtem, szúrt az oldalam, alig bírtam a táv felétől. Aztán a képernyőt figyeltem, gondoltam elterelem a figyelmemet a szenvedésről vagy valahogy ihletet merítek a képernyőről.
Egy dokumentumfilmet néztem, valahol Afrikában színes bőrű fiatalok gyülekeznek egy focimeccsre. A körülmények össze sem mérhetőek az ittenivel, poros, hepe-hupás pálya. A kapuk rozsdásodó vasrudak, háló, szögletzászló vagy oldalvonal sőt fű sem volt sosem. Legalább harminc fok, vibrál a levegő a hőségtől. Ők meg határtalan lelkesedéssel küzdenek, gyönyörű támadásokat vezetnek egyik kaputól a másikig. Oldalt néhány néző buzdította őket, de láthatóan elmélyülten, csak a játékra figyelve adták a maximumot a játékosok. Még a test elleni küzdelemtől sem riadtak vissza. Nekem csak szúrt az oldalam, alig kaptam légkondicionált levegőt, ők meg ott a porban, nyakig csatakosan rohantak a labda után.
Persze nekik könnyű volt. Mindenkinek volt két mankója pluszban. Ugyanis kivétel nélkül egy lábuk volt. Taposóaknákon szocializálódtak, mégsem felejtettek el játszani. A mély por miatt kicsit feljebb tolták a mankó végén a gumibütyköt, aztán hajrá. Nem volt pofám lejjebb állítani a sebességet a gépen.
Ui. A témához kapcsolódóan eszembe jutott az alábbi reklám is, amit pár napja láttam. A könnyen megtalált kifogásokról szól, amik mögé bújva nem megyünk sportolni.
Úgyhogy nincs több kifogás, gyerünk sportolni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Siorac 2008.02.05. 10:06:43