Divatmotoros

Ezzel a címmel valószínűleg sorozatot indíthatok, de egyenlőre a vasárnapi gyors siófoki fürdés adta az apropót. Hazafelé az autópályát választottuk és ugyan eseménytelen volt a hazaút, mégis bőven van miről írnom.
Bár az elmúlt pár évben kifejezetten javulnak az autósok gesztusai, ha motorosokat látnak, sajnos még mindig panaszkodni fogok. Láthatóan sokkal többen észreveszik már a motorosokat és ha lehet, a nagy többség segítőkész, ezért hálás is vagyok. Egyesek viszont kicsit mintha átestek volna a ló túloldalára. Erről nyilván a sok agresszívan és erőszakosan motorozó donorjelölt is tehet, de talán javul a kultúra, ha kicsit beszélünk és írunk róla. A következő problémákkal találkoztunk, ez első kettő a legkevésbé zavaró.

Félsávosok. Utoléred a belső sávban az autópályán, a külső sávban senki. Észrevesz, el is indul kifelé, de csak félig. Nem megy ki  a külsőbe, hanem hagy egy méteres sávot a motornak. Egy darabig maradok mögötte, hátha mégiscsak kimegy teljesen, de nem. Láthatóan ezt az egy métert hagyja az embernek. Ez egyrészt örvendetes, mert legalább elmehetek mellette, ha nagyon akarok, de utassal a hátam mögött 130 közeli tempóban nem szívesen megyek be senki mellé egy méteres sávba. Mi van, ha elkezdem leelőzni, és miközben mellette haladok, rám rántja a kormányt? Akár azért, mert meglát valamit a külső sávban a földön, akár más okból? Miért bíznék ennyire meg egy vadidegenben? Kérem tisztelettel, ha már észre tetszett venni a gyorsabban érkező motorost, és van is annyi segítőkészség, hogy el is engedje, akkor tegye meg, hogy teljesen kihúzódik, hogy az orosz rulettet elkerülhessük. Köszi.

Irgalmas nővérek. Ezek a főutakon akarnak mindenáron segíteni. Ha utolérem, már húzódnak is a sávon belül jobbra, néha még a jobb első port is ver fel a padkáról. Néha még indexelnek is jobbra, pedig ők sem látnak sokat előre (sőt sokszor én felettük jobban ellátok). Aztán kiderül, hogy mégis jönnek szembe. Ugyanaz a kérdés, mint a félsávosoknál. Mi van, ha ott egy kátyú vagy döglött macska az út szélén? Nem (vagy csak ritkán;) megyek be előzésénél az előzött és a szembejövő közé, mert nem érzem biztonságosnak. Egy korszerű motorral nem gond leelőzni egy autót, de majd én eldöntöm, hogy mikor férek el. A segítséget köszönöm, de nem kell azért az árokba menni, mert utolértem valakit.

Bérletesek. Ez talán a legirritálóbb állatfaj. Nagy nehezen elérte a 110-es tempót, ezután úgy gondolja, hogy bérelt helye van a belső sávban. AKi így gondolkodik, azzal lehetetlen együtt működni, pár kilométer után talán észreveszi magát, és nagy nehezen lehúzódik, de nem biztos. Mit él ki az ilyen? Milyen frusztrációt vagy kisebbségi érzést kompenzál azzal, hogy feltart valaki mást?

Dínók. Nagy test, lassúcska tempó. Furgonok, kamionok, buszok. Bár csak párszor vezettem furgont, de gondolom örül, ha 90-es tempójával le tudja küzdeni a 85-el csorgó kollégáját. Ezekkel nincs is semmi bajom, kibírom, amíg elmegy az egyik a másik mellett, feltéve ha benéz a tükörbe, mielőtt kijön az ember elé, és amint leelőzte a másikat, húzódik is mielőbb vissza a külsőbe. Na de amelyik úgy jön eléd, hogy satufékkel lehet csak elkerülni az ütközést, az mire gondol közben? És amelyik nem megy vissza akkor sem, ha te kényelmesen el tudnál mellette menni, mielőtt ő utolérné a következő előzendőt? Ilyenkor azért emelkedik a vérnyomásom.

Versenyzők. Utoléred, tehát gyorsabban haladsz, mint ő. Leelőzöd. Ő ezen valamiért felháborodik, és elkezd gyorsítani. Visszaelőz, beáll eléd, majd ismét lassít. Ez az állatfaj a motorral szemben nem jellemző, sokkal inkább zavaró, ha autóval (tempomattal) haladok. Általában itthon száz kilométerenként minimum három ilyennel találkozom, és ugyan kibírom azt a három mozdulatot a hüvelykujjammal, amíg kikapcsolom a tempomatot, majd újra visszanyomom, ha lehet előzni, de közben agyilag szoktam alaposan lefáradni.

Halláskárosultak. Nyitott dobbal motorozik a közúti forgalomban mert élvezi a figyelmet és azzal indokol, hogy biztonságosabb, mert hamarabb észreveszik. Hát nem. Én a kocsiban általában zenét hallgatok, hangosan, és amúgy is jó a hangszigetelés. Egyáltalán nem veszem észre, csak ha már mellettem dübörög, de akkor mindig megijedek tőle, és felmegy a vérnyomásom. A pályán rendben van, így nagyobb a teljesítmény, hajrá. De a közúton gyalogosként és autósként is hihetetlenül irritál ez a dübörgés.

Donorjelöltek. Piros lámpa, zöldre vált, egyes, nyél, egykerék. Bőven száz fölött városban. No comment, hulljon a férgese, lehetőleg minél kevesebb másoknak okozott kárral.

Egyenlőre ezek jutottak eszembe, ha van további kategóriaötlet, akkor szívesen látom őket a kommentben.