Hol is kezdjem? Kezdem a jó hírekkel. Voltak kamerák a Wigwamban, tehát érik a DVD. Frenk az elején kicsit ráhangolta az embereket a Depresszóban egy Melankólára, aztán egy Áporodott záporral tisztára mosta a lelkünket.

Utána pedig jött az a fajta koncertélmény, ami tökéletesre sikeredett, mert nem volt lökdösődés meg rugdalás, ellenben csatakosra ugráltam a ruházatomat és eléggé felszakadozott a belsőm mindenféle napi mocskok alól.

Fefe kicsit előrébb merészkedett ismét, Tibor egyre többet szólózik és ez nagyon jót tesz a mókának. Aztán még egy piros olajos hordón dobolni is elkezdett megtanulni, de ebben asszem még én is adhatnék neki tanácsokat, pedig nem jutottam még messzire... :) Az ütős szekcióba Frenk is visszatért egy szám erejéig, kellően hosszú és kellően húzós volt a műsor is.

Ez a koncert nálam lenyomta az eddigi legjobb címet elnyert veszprémi, Expresszós performance-ot. Úgyhogy a privát kis rocktörténeti Quimby-dobogóm:

1. Wigwam, 2009.*
2. Expresszó, Veszprém, 2009.*
3. Pécs, 2008.

És most a fekete leves.
Kis lélektani megjegyzés1: a csillaggal jelölt hangversenyekhez 24 órán belül párkapcsolati végállomás kapcsolódik. Mindkettő általam, mintegy szembenézve a rágott kérdésekkel és felszínre engedve a választ. Hülye dolog ez a pszichológia, mi?

Kis lélektani megjegyzés2: a jövőben inkább az ismerkedést szeretném előtérbe helyezni a Quimby koncertekkel kapcsolatban. Jelentkezni lehet a kiadóban "megszállott" jeligére. :)

Fényképezni ezúttal nem fényképeztem, első ízben tehát számomra megtisztelő vendég-publikáció a blogon! Őszapó képeit (köszííííí!) válogatta DM, élvezzétek: