A mai délelőttöt arra szántam, hogy eldöntsem, kell-e nekem ez a pályamotorozás egyáltalán? Tavaly összesen háromszor jutottam el versenypályára. Bár mindegyik nagy élmény volt, de a rutintalanul végigkacsázott pályázás nem az igazi móka, számomra inkább félelmetes. Minél ritkábban megyek, annál jobban tartok tőle, és annál kevésbé vonz. Aztán amikor megérzem a gumi szagát és meghallom a tiltásig forgatott motorokat, akkor libabőrös leszek, és csinálnám én is. Dilemma a javából, főleg, hogy nem is olcsó móka.
A GSX-R Klub első idei rendezvényén ideális időjárás és teljesen príma (alacsony) létszám fogadott a Hungaroringen. Természetesen a hosszú szünet után a lassú csoportba regisztráltam, a kilences startig alig maradt öt perc a gumik melegítésére, ami a slicknél nem éppen ideális.
Sebaj, úgyis óvatosan indulok, nagyon fura minden, mintha sose csináltam volna még ilyet. Érzésre a saját tavalyi tempóm 75%-án kezdek, nagyon furcsa a motor is. Alig merem dönteni a motort, nem érzem a féket se. Aztán a Mansellt egyszerűen nem tudom bevenni (még ezzel a csökkentett tempóval sem). Szerencsére ott jó nagy betonozott bukótér van, egyszerűen ki kell egyenesíteni, ha érzed, hogy sok a tempó. Csak a nagyon csúszós 50 centis műfű csíkon kell sikeresen átevickélni, onnan már sima ügy. Próbálom utána összeszedni a gondolataimat és megtalálni a ritmust, végülis nem perecelni jöttem.
Aztán a következő probléma a kigyorsításokon van, a felváltás nem mindig sikerül, kettes-hármas között többször is találtam ürest, egyértelműen pilótahibából kifolyólag... Az első kör után a célegyenes végi kanyarból kijöve a gáz sok, megindul a segge a motornak rendesen, de végül nem lett belőle semmi gond. Áldhattam, hogy nem ezres a gixxer. Az eldobott volna ilyen fakézzel, az tuti.
A második húsz percre érezhetően jobban összeállt a kép, bár még itt is nagyon messze voltam a tavalyi köridőktől. Itt már volt olyan kanyar, aminél eltaláltam a sebességet elsőre, az ívek még mindig nem voltak rendben, de legalább alakultak. Aztán a harmadik huszast felvettem, ahogy álltam a kis kamerával felszerelkezve a rajtra várva, odajött a pályabíró, és megkérdezte, hogy mi az? GPS? (Biztos látta rajtam, hogy anélkül körbe se találnék a pályán...) Jót mosolygott, amikor mondtam neki, hogy itt nehéz lenne eltévedni, aztán nyomott egy zöld lámpát. A video szerint 2:25 körüli köridőket karistoltam, ami a tavalyi 2:18-as legjobbnál sokkal rosszabb, de érzésre még sokkal gyengébbnek tűntek.
Viszont a fülemen folyt ki az adrenalin és nagyon élveztem még ezt a csetlést-botlást is, elejétől a végéig. Úgyhogy nincs veszve semmi, az élvezeti faktor a végére tizes skálán legalább nyolcasat nyomott, azaz a pályagépé-gépé-gép helye megszilárdult az istállóban. Főleg, ha felidézem mindehhez a kétnapos Brno-kat!
Alant megnézhető egy rövidke video a harmadik húsz percről, a végén kicsit előbb leintették, mert a Mansellben valaki elleste a technikámat, de ő nem maradt keréken sajnos. Remélem nincs komoly baja, még ott feküdt a bukótérben, amikor elmentem mellette. A hátsó kamera megint beszaggat néha, a kigyúrt testem biztos leárnyékolja a vételt... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.