Nincs is jobb egy váratlan keddi elhajlásnál, főleg, ha olyan zenészek küldik az alapot, mint tegnap a Gödörben. A Ludditák egy ogre-termetű, Mammutnak becézett MC-vel turbózva nyomták a showt, Mammut beatboxban Gerdesitset szorongatta. A számokat ugyan még nem ismertem, csak a zenészeket máshonnan, de elragadott a lendület erősen, különböző metrumokban jártak a kezek-lábak szorgalmasan.

Aztán kiváló átvezetés után érkezett a Kutya vacsorája, Livius a kutyák között sokkal nagyobb "oroszlánrészt" (érted, kutya-oroszlán...) vállalt, mint a Quimbyben szokott. A gitáros piros retroszemüvegben és erősen szétcsúszott mozgásával nagyon odatett, übercool volt. Több lány konkrétan kővé dermedt, miután ránézett egy pillanatra, szerencse, hogy napszemüveggel tompította a hatást. Hátul rendesen ment a metronóm, rajta kívül dobolt még egy kongás és néha Livius a pergőkkel - csörgőkkel. Mi kellhet még egy jó zenekarhoz azon kívül, hogy három dobos is teszi alá az alapokat? Zúzott a produkció, Livius sztorizgatott, miszerint gyerekkorában gyakran kapott atyai jótanácsot: "ne bohóckodj annyit, mert megáll a szíved." Szerencsére ettől messze vagyunk, úgyhogy csak bohóckodj tovább nyugodtan.

A koncert után aztán gazdagabb lettem egy 5B-s dobverővel meg egy Bushmill-szóda is lecsúszott a mesterrel, miközben megvitattuk a triolákat és nagy várakozásokkal tekintettünk Gödöllő felé (március 27.), ami szerinte is jó lesz. Aztán egy taxistól vettem húsz perc időt négy buszjegy árában és szédülve elaludtam. "What-a-Tuesday."