A múltkori piszoáros kaland után ezúttal a Dürer kert büféjében találkoztam Gerdesits mesterrel. Ő kávézott, én elfogyasztottam egy ampulla Zwack márkájú oldószert, és elújságoltam, hogy jól megy már a PapaMama. Aminek ő természetesen nagyon örült, majd elindultunk a színpad felé, csak éppen az átellenes oldalára.

Ott aztán ment a zúzás, kellemesen, oldottan, ahogy azt ilyenkor kell. Szavak helyett néhány jellemző képben összafoglalva ilyen volt:

Elhangzott ismét néhány új szám, plusz egy ígéret, miszerint heteken belül a kezünkben lesz az új album!

A koncert közben gondolataim Kozármisleny felé kalandoztak, ha jobban meggondolom, a Quimbyt is és a dobolás lehetőségét is nekik köszönhetem. Meg még annyi mindent! Remélem, hogy a kis csoda, ami (aki..:)arrafelé éppen mostanában születik, még sok örömet ad majd nekik! Ha nem is voltatok most itt, azért együtt voltunk!

A színpad szélén szétvertem a kezem, időnként eltaláltam azt a ritmust és kézrendet is, amit ők diktáltak, olyankor nagy volt az öröm. Meg egyébként is. Köszönöm az élményt. Túlélünk mi mindent Tibcsi és a Jézus is segít ha baj van.
 

BREAKING NEWS: amint az a kommentekben is látható, éppen a koncert alatt született meg a legifjabb Quimby rajongó. Éjjel is ezért gondoltam annyit rájuk, csak nem akartam elkiabálni semmit, amikor ezt írtam.. Gratulálok!