Mindent hó borított Milánóban. A nyári emlékekhez képest nagyon furcsa képet mutatott a buja délszaki növényekkel körbeültetett golfkomplexum a fehér paplan alatt.
A szobából kinézve a golfpályán fázósan álló zászlók sziluettjét is alig lehetett kivenni.
A nagy teremben kicsit futurisztikus volt a világító fal, szintén hófehér kivitelben.
Aztán a török kollégáknak köszönhetően teljesen ellazultunk, és csak dúdoltam magamban, hogy "most olyan könnyű minden, szinte csak a semmi tart." A világ is pajkos szellőként suhant, és csak nyeltük a csíkokat.
Na nem kell annyira rosszra gondolni, bár pont úgy néz ki, mintha, de mégsem. Csak a Turkish Delight-ról lepotyogó porcukorról van szó, hó csak a termen kívül volt. Ho-ho-ho-hóóóó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.