Tegnap találkoztam Walter Bruce Willis-el. Igaz, nem személyesen. Na de ő csak egy lapos vásznon volt, én viszont kényelmes székben ülhettem és pattogatott kukoricám is csak nekem volt, neki nem. Ezen az igazságtalanságon ő is fennakadhatott, mert pisztolyt is fogott rám:
52 évesen is még könnyedén ugrál repülő F36(?)-osok farkán, autóval szedi le a helikopátert, meg úgy egyáltalán, jól odavág a gonosz hekkereknek. Nekem a sorozat kisebb sorszámú darabjai jobban tetszettek, most még a szerelmi szálból is kimarad Mr. Willis, átadja a lehetőséget a filmbeli lányának. Ez a rész (is) nagyon látványosra sikerült, de ezzel egyenes arányban vannak a megmosolyogható jelenetek is.
Nyáresti bambulásra megfelelő, 5 órányi telekonferencia és két meeting után meg egyenesen tökéletes. Csak azt nem tudom, hol van Mr. Willis akkor, amikor tényleg szükség lenne rá...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.