350 km
Délelőtt az ég képe egyszerűen reprodukálható, csupán sötétszürke és fekete festék használatával pontosan lemásolhatnánk.
Lassan indult a nap, a télikertben kávézgattunk és napsütötte tájakon játszódó egykori történetekkel múlattuk az időt. Aztán egy körül mindannyiunknak elege lett és hirtelen mozdulatokkal felöltöztünk, majd elindultunk. Az idő ehhez hasonló tempóban javult, mire elhagytuk a falu vége táblát, már a nap is kisütött. Bruck és Bischofshofen felé vettük az irányt, az A10-esen pedig Villach-Graz felé haladtunk.
Két hosszú alagút előtt (5-6km darabja) befizettünk egy tizest, aztán el is értük Innerkremset. Innen egy magánútra hasonlító, hegyi folyó mentén kanyargó úton haladtunk tovább, és hamarosan elértük a Nockalm Strasse-t. Itt hét euró ellenében lehet behajtani, és utána 35 km szédítő kanyargás kezdődik. Vannak olyan visszafordítók, amiket tényleg nehezen lehet csak bevenni.
A napsütésben végre a hangulatunk is a táj szépségéhez mérhető, az egyik pihenőben isteni sonkás-sajtos tálat (gyöngyhagymával, paprikával, paradicsommal) és valami fánkszerű édes sütit ettünk. Az ablakban kitömött mormota nézte végig az eseményeket.
Ezek után az egyik kanyarban csináltunk pár motoros fotót,
aztán hazaindultunk.
Bár a táv nem tűnik soknak, mégis elég rendesen elfáradt mindenki, a büfévacsorát lekéstük, de a segítőkész magyar pincér kitett magáért, és mindenki egy önálló svédasztalnak megfelelő mennyiségű ennivalót kapott.
Aztán befutott otthonról az utolsó páros, még három napig négy motorral folytajuk. Ők végigázták az utat, a welcome-drinkekkel alaposan felkészültünk a másnapi élményekre... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.