Az elmúlt hónapban utolért az első hullámvölgy. Szerencsére még nem égtem ki művészileg, csak két apróság hátráltatta kicsit a tanulást. Egyrészt volt egy hét szabadság. Másrészt még előtte körüllengett a Gyula. Az ínhüvelygyula baljós árnya, ami minden dobon tanuló legsötétebb rémálmai között szokott kísérteni. Égő, kellemetlen érzés az alkarokban csukló táján és ha nem vigyázol, akkor bedurvul. A papamama gyorsítása közben nálam is bejelentkezett, egyetlen általam ismert ellenszere a megelőzés, a lassítás, pihenés.

Mivel az Arénás koncert időpontja még nincs lekötve, ezért inkább visszavettem a tempóból, és kevésbé erőltettem a gyorsulást, kevesebbet gyakoroltam. Most 100 BPM körül már stabilan megy nyolcadokkal a papamama, de egyelőre nem erőltetem feljebb. Viszont így Gyula miatt volt időm kicsit a dupla lábbal foglalkozni. Ott már 60 BPM-el elpötyögöm lábbal a nyolcados RLRL alapot miközben a bal és a jobb kéz váltakozva üt 3-4-5 nyolcadokat a cineken. Függetlenítésre remek, és bár a RLRR-LRLL-RRLR-LLRL paradiddle-variáció még csak kézzel megy, lábbal belekeveredek, de az lesz a következő, aminek nekiesek.

Az éppen aktuális gyakorlat a váltott kezes játék a hihat-on, amiből a jobbkéz időnként lelép a pergőre, miközben már némi lábdob is játszik alatta. Egyelőre 90 BPM-nél járok, lassan igyekszem felfelé tornászni a tempót. Csak a Gyula meg ne tudja...

Aztán egy korábbi fejlemény, hogy még június vége felé megérkeztek a harminckettedek is, de még csak magázódunk. Egy június végi archív felvételem erről is van: