Divatmotoros

Idén nem volt Hobo Karácsony. Amikor ezt megtudtam, azt hittem, hogy vége a világnak, befellegzett, annyi, lehet lefelé húzni a redőnyt, tényleg itt a világválság.

De aztán persze kiderült, hogy csak majdnem, mert végül Póka Egon Benedek Jimi Hendrix munkásságával megmenti a pusztulástól Rock and Rolliát. Amit nem nézhettünk tétlenül, úgyhogy meglátogattuk a Petőfi Csarnokot, erős félháznyi sorstársainkkal egyetemben.

 A kezdés után néhány perccel már teljes gázzal dübörgöt a zenekar, nagyon jól szólt a hangosítás és egy videovetítő is jelentősen emelte a színvonalat. A hangulatért Póka mellett elsősorban  ifj. Tornóczky Ferenc és Szakadáti Mátyás volt a felelős.

Az est receptje szerint néhány Hendrix muzsika közben egy-egy vendég fellépő színesítette a repertoárt. Mindenki lenyomott egy saját számot és egy-egy Hendrixbe is beszálltak. Ferenczy harmonikán és hegedűn is adott nekünk erősen, Döme Dezső pedig a dobok mögött tüsténtkedett.

Ganxsta Döglégy Zoli először is a saját való világát hozta, pénz, drogok, fegyverek, na meg a:

Búcsúzóul Ganxsta beült kicsit dobolni és lenyomtak egy Hendrixet együtt. Keresztesi Ildikó és Horváth Charlie is fokozni tudta a hangulatot, nagyot énekeltek mindketten. Ildikót sajnos lebeszélték egy Joplin szám előadásáról, helyette meglepő módon egy Hendrixet kellett énekelnie, jól. Azért szerintem a Janis féle vonal is jól állna neki, egyszer szívesen meghallgatnám.

Végül az est majd egy órás fénypontjaként a hazai blues két állócsillaga ragyogott le ránk a színpadról. Bill még mindig a király, bár a koronája megint furcsán csillogott az elején. Vagy a hangmérnökök rángatták ügyesen a potikat vagy Billy bátyó kapta össze magát, de végül a második-harmadik számától kezdve teljes pompájában, igazán bársonyosan csillogott a hangja. 

Hobo pedig igazi vezéregyéniségként hozta a Kopasz kutyás vonalat, néha kicsit cinkosan összekacsintva a közönséggel. Ha ez kell nektek, ezt kapjátok. Azért elhangzott a Faludi féle Ballada a senki fiáról is Villontól, majd a motoros életérzésnek is adtak a kivetítőkön.

A Tobacco Road, a Johnny Be Good és a többi klasszikus vasárnap esti Hobo Klub hangulatot teremtett, a végére szép íve lett a bulinak. A már veszni látszott Rock and Rollia fényesen megmenekült.

Bónuszként Egontól kaptam egy tippet a jövő évi motoros túra célállomására nézve, amivel - egy kis további kutakodást követően - hamarosan jelentkezem. Addig is hallgassatok Hendrixet és csak óvatosan a kemikáliákkal.