Divatmotoros

Már sokszor néztem irigykedve a Londonban turistáskodókat, miközben a metrón vagy taxiban ülve az iroda vagy a reptér felé siettem. Múlt héten viszont végre hozzácsaphattam a hétvégét az aktuális utazáshoz. Ráadásul hét elején Cs is egy tanfolyamra jött Londonba, és nála is kellőképpen rugalmasan álltak a vasárnap esti hazautazáshoz.
Ezzel minden adott volt a város hétvégi felfedezéséhez.

A hagyományos Westminster - Parlament - Big Ben - London Eye attrakciókat már hétköznap este megnéztük, az Oxford street, a Piccadilly Circus, a Buckingham palota is belefért az estékbe, persze csak kívülről, mert öt után bejutni már nem lehet. A parkok és a fish-and-chips sem maradt el, a csapolt sörről nem is beszélve. Az eddig szorgosan gyűjtött hoteles hűségpontok kiadtak egy osztályon felüli szállást két éjszakára a Trafalgar Square-en, úgyhogy a helyzetünk stratégiailag tökéletes volt a hétvégi mászkáláshoz.

Pénteken délután a Madam Tussauds került sorra, ahová Cs akart mindenképpen menni, én eleinte nem voltam túl lelkes. Végül kellemesen csalódtam, tetszett a móka és azt mondom, hogy megérte az árát és a rászánt időt is. A sztárok viaszszobrai nem okoztak nagy meglepetést, de volt utána még néhány érdekes része a kiállításnak. Például egy dodzsem-szerű (taxi alakú) kiskocsiban - nagyon nagy vonalakban - végigvittek London történelmén, volt egy ijesztgetős szekció is (amit ki is lehet hagyni, de érdemes inkább végigsikoltozni, a poén lelövése nélkül csak annyit, hogy élő, hús-vér emberek ijesztgetnek alaposan), végül pedig a kupolába vetített animációs film is egész jó volt.

A kínai negyedben elcsábultunk egy étterembe, gondolom találhattunk volna jobbat is, ha kicsit kutakodunk, de ez a turistagyáras étterem is jobb színvonalat hozott, mint az általam eddig otthon látogatott kínai éttermek összesen. Aztán este még sétáltunk a SOHO-ban, sodródtunk a tömeggel és bámészkodtunk a kocsmák előtt dohányzó angolok között.

Szombaton az egész napos szabadidőt egy hajójegy vásárlásával kezdtük. A Temze partján több helyen programok, koncertek és kirakodóvásár volt a hétvégén, sőt a folyón is volt egy evezős verseny valamint egy vegyes hajós felvonulás és tűzijáték is, amiről már lemaradtunk a vasárnap délutáni kezdés miatt.

A folyón a London Eye-tól lecsorogtunk a Towerig, ott körbejártuk a Towert és felmentünk a Tower Bridge-be. Majd le az alagsorba, ahol az eredeti gőzgép van kiállítva, ami 1974-ig mozgatta a híd szárnyait fel-le. Bámulatos egy gépezet, tudtak eleink is, na. Amíg ott sétáltunk, fel is nyitották a hidat, alig egy perc alatt meg is van. Tipikusan angol történet, ahogy 1997-ben Bill Clintonnal elbántak. Egy érkező hajó miatt szép nyugodtan felnyitották a hidat, kettévágva ezzel a Clintont szállító kocsisort. A biztonságiak eléggé megzavarodtak, erre a helyzetre nem voltak felkészülve. A híd szóvivője utólag mentegetőzött ugyan egy kicsit, de nem nagyon erőltette meg magát. "Megpróbáltuk felhívni az amerikai követséget, de senki sem vette fel a telefont."

Aztán a hajóra visszaszállva tovább mentünk Greenwich felé, ahol megnéztük a Royal Observatoriumot, elálldogáltunk a nulla szélességi fokon, majd visszafelé beugrottunk a piacra. Aztán visszahajóztunk a London Eye-hoz és elmerültünk a fesztivál forgatagában.
Az épített emelvényen ugráló srácok csináltak egy pár szép szaltót, de szerintem nem volt annyira látványos, mint amekkora felhajtást csináltak körülötte. A buborékfújó fújta a buborékokat, a sört 3.5 fontért adták, a zene szólt több színpadon és fellépett több népi együttes is, a Tisza együttes meg egy-két karikás ostoros csikós képviselte hazánkat is.

A sötétedés után a folyóparton ment a technoparti is ezerrel, mi is belemerültünk  egy kicsit, de csak módjával.

Vasárnapra aztán nem maradt más, mint a hazaindulás előtti utolsó laza séta az Piccadilly Circus körül és az aktuális 70% SALE feliratok kiaknázása. Egy plusz bőrönd is kellett a sok 3-5 fontos ruhának, különben nem tudtuk volna hazahozni a szerzeményeket. Azt 10 fontért adták, pont annyiért ettünk utána két levest és egy szendvicset a szomszédos EAT-ben. A kaja drága vagy a bőrönd olcsó? Hmmm. Asszem mindkettő.

Végül kicsit még élveztük a vasárnapi napsütést a Trafalgaron és a Gatwick Express-szel megindultunk hazafelé. Hangulatos, igazi metropolitan hétvége volt.  Legalább egy kis lépéssel közelebb kerültünk a városhoz, aminek igazi felfedezéséhez 15 ilyen hétvége is kevés lenne.

Hangulatfotók: