Mára ismét egy kicsit rövidebb napot terveztünk, valamint a váltókart is kicsit használhatóbbá kellett tenni, így első utunk (az amúgy is útba eső) francia 'Salon du KTM'-hez vezetett Brianconban. Kicsit bizarr felállás egy Suzuki javítására, de végülis egy fúrón és egy csavaron kívül nem kellett más. A szerelő nagyon precízen dolgozott, lecsiszolta a letört darab helyét, kifúrta, beletett egy csavart, ami helyettesíti a letört bütyköt, majd az egészet beburkolta egy hőre zsugorodó gumidarabbal. Szinte jobb lett, mint az eredeti megoldás, és végül a mindössze tíz eurós számla is kellemes meglepetés volt.
A gyors reparálás után Brianconból északnyugat felé haladtunk tovább La Salle-les-Alpesen keresztül és a Col du Lautaret után jobbra fordulva megkezdtük a Col du Galibier meghódítását.
Ez egy híres-hírhedt Tour de France helyszín, rengeteg kerékpáros tekert az úton, egyéb forgalom szinte alig volt.
Két visszafordítóban is állt egy profi fotós, előttük táblán a weboldal címe, ahonnan a képeket le lehet tölteni. A csúcson lévő parkolóban aztán szórólapot is osztanak. Aki ide saját erejéből felteker, az megérdemel egy szép képet, háttérben a havas hegycsúcsokkal. Mi is kihasználtuk a megfelelő helyszínt és csináltunk pár képet.
A parkolóban megmásztuk a mintegy ötven méterrel magasabb csúcsot, ahonnan fantasztikus panoráma tárult elénk.
Egy kis kör alakú tablón az összes jelentősebb csúcs és hasadék neve szerepel. A Mont Blanc egyértelmű, a többi már kevésbé, viszont sikerült felfedezni egy magyaros nevet is a sok között.
A bámészkodás után tovább haladtunk észak felé, a Col du Telegraphon ereszkedtünk le Saint-Michel-de-Maurienne-be, ahonnan egy rövid autópályaszakaszon értük el Saint-Jean-de-Maurienne-t.
Innen ismét hágókon át folytattuk a mai kört, ismét dél felé haladva.
Elmentünk egy újabb víztározó mellett, aztán elérkeztünk Le Bourg-d'Oisans-ba, ahol már vacsoraérettnek ítéltük az időt. Az első étterembe betérve nem voltak túl lelkesek, tíz perc volt a nyitásig, addig be sem akartak engedni.
A szomszédos másikban viszont annál nagyobb örömmel fogadtak és nagyon remek vacsorát kaptunk.
Ezek a helyek mind különféle biciklis relikviákkal, mezekkel és egyéb kapcsolódó Tour de France-os holmikkal díszítettek, minden a kerékpár körül forog errefelé.
A vacsora után hazafelé vettük az irányt és a sötéten kívül az elfogyó benzin okozott csak némi izgalmat. Minden kis kút bezár fél hét körül, utána már csak kártyával lehet fizetni. Viszont sem a Visa, sem a Mastercard nem működött azokon a kutakon, ahol próbáltuk, a maradék benzin pedig már csak 15-20 km-re lett volna elég. Mivel a szállás még majd ötvenre volt Briancon-tól, itt már kezdtünk komolyan aggódni. Utolsó reményünk a nagyobb Briancon-i Total kút maradt, ott viszont nem működött a kártyaolvasó. Ilyenkor kell a B-terv. Bementem a szomszédos McDonald's-ba és az angolul elég keveset beszélő helyi fiatal csapatnak elkezdtem magyarázni és a benzinkút felé mutogatni. Fuel - my card - not good, your card - good, you pay card, we pay cash. Először csak bizalmatlanul méregettek, de aztán leesett nekik, hogy mit akarok. Végül nagyon segítőkész volt a srác, mivel a szemközti kúton a kártyaolvasó volt rossz, kénytelen volt elkísérni egy másik kútra minket, ahol ő kifizette a kártyájával a tankolásunkat, mi pedig egy tizessel megfelejlve az összeget készpénzben rendeztük nála a számlát. Először el sem akarta fogadni a pluszt, de aztán mosolyogva elváltak útjaink. Ezúton is köszönjük, hogy segített. Nélküle nem is tudom, hogyan értünk volna haza, így is fél tizenkettő lett, mire megálltunk az apartman előtt. Ennyit a rövid körökről, ha vaksötét szerpentinekről van szó, ahol nincsnenek benzinkutak.
Térképen:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.