A mai nap egy villámgyors Kuala Lumpur látogatással telt. Az első benyomásaim teljesen megegyeztek a Szingapúrban tapasztaltakkal, minden nagyon új, minden precíz és kiszámítható. Az expresszvonat a reptérről 28 perc alatt visz be a központi állomásra. Onnan 7 perc az iroda taxival. Nem fél óra, nem tíz perc. A helyiek erre nagyon büszkék voltak, biztos Svájc a példaképük...
Mivel nagyon kevés időm volt, ezért gyakorlatilag semmit sem láttam a városból. Így sajnos nem láthattam Malajzia Szemét sem. Úgy látszik, ezeknek az óriáskerekek annyira bejövősek, hogy egy hordozhatót is kellett építeniük. Ez ugyanis a legnagyobb hordozható óriáskerék dél-kelet Ázsiában. (Bizarr egy kategória, kicsit emlékeztet Európa legnagyobb vízhozamú vízesésére...:)
Ma az időjárás sem volt olyan jó, rendes trópusokhoz méltóan felváltva esett a (meleg) eső és fújt a szél.
A veszélyes, csúszós, fekvőrendőrökkel nehezített városi utakon elengedhetetlen egy ilyen 4WD.
A rendszámát érdemes megfigyelni, remekül passzol a nyirkos, nedves külvilághoz.
Ha reggel sütött volna a nap, akkor bizonyára a "SUNNY 702" rendszámú kabrióval indulna el otthonról.
A munkaebéd is tökéletesen jellemző volt a városra, egy bazi nagy plázában lévő étteremben ettünk. Az asztalok kiválasztásánál annyiban lehetett dönteni, hogy bennt ülsz-e le az étteremben vagy "kint" foglalsz helyet, a pláza folyosóján lévő "kerthelységben". A "kinti" asztalokat pálmafák szegélyeztek ugyan, de az egész az épületen belül volt.
Ez a másik kép pedig feltétlenül kapcsolódik az időjáráshoz, ugyanis a benzinkúton a felirat szerint SZELET lehet fújni a kerekekbe, ezt jelenti az ANGIN indonézül. Gondolom a kőfal mögött fogják be a szelet, és valahol tárolják, amíg jön a lapos kerekű autó.
A malájok elég vidám népek, a repülőn a kapitány például a szokásos dumáját úgy kezdte, hogy "Good morning ladies and gentlemen, boys and girls, ...". Először azt hittem, hogy csak a reggeli időpont miatt több ébresztő felest vett be a kelleténél, de nem volt igazam, mert a visszaúton is ugyanezzel a családcentrikus, gyermekekről sem megfeledkező szöveget nyomatták.
Itt viszont legalább sokkal több motorost illetve robogót láttam, Szingapúr központjában eddig valahogy alig találkoztam velük. Kuala Lumpurban viszont igazi távol-keleties káoszban jönnek-mennek velük az emberek.
A hazaútnál a nagy kiszámítottság miatt volt némi izgalom. A reptérre menő vonat húszpercenként jár, de egy perccel lekéstük a betervezettet. A következővel öt perccel a check-in vége előtt értem a pulthoz, némi futás beiktatásával, de nem kellett volna annyira kapkodni, a gép 40 percet késett. Ritkán örül az ember ennek a hírnek, de most jól jött.
Aztán este már újra Szingapúrban kimentem egy kicsit a levegőre, sétáltam egyet a hotel körül. A szomszédos bevásárlóközpontban (880.000 négyzetláb kereskedelmi terület, ami a Westend kétszerese) a fél tízes időpont ellenére nyüzsögtek az emberek. A kijáratnál a taxira hosszú sorban várakoznak csomagjaikkal az elégedett konzumturisták.
A plaza mellett található a világ legnagyobb szökőkútja, ami még a Guinness rekordok közé is bekerült.
A helyi babona betartása mellett - állítólag - szerencsét hoz. Fél óránként kikapcsolják, akkor be lehet menni a közepéhez és a jobb kezed a vízben tartva háromszor körbe kell sétálni. Amit eközben kívánsz, az teljesül.
Egyelőre úgy gondoltam, hogy akkor lesz nagyobb szerencsém, ha nem dugom be a kezem a naponta másik háromezer kínai által használt vízbe, de még holnap visszamehetek, ha meggondolnám magam.
Mivel ma már csak fél tíz után jártam arrafelé, fényképet csak a kikapcsolt szökőkút belsejében kezet mosó, körbe-körbe gyalogló emberekről tudtam készíteni. Ők viszont olyan ici-picik, hogy nem is nagyon látszanak a képen, így ennek publikálásától eltekintettem. Majd talán holnap visszamegyek, hogy legyen egy hatalmas szökőkutat ábrázoló kép is a blogon. Bizonyára szerencsét hoz majd, legalább a kínaiaknak.
A szökőkút körül a kínai horoszkóp figurái láthatóak domborműveken, valamint egy kis táblán a leírásuk.
Jómagam a feliratok tanúsága szerint tigris lennék, viszont pont az az ökör hiányzik egyre jobban mellőlem, aki a motoroshoroszkóp szerint Csirke jegyű. Még szerencse, hogy állítólag Budapesten pont létezik egy ilyen ;)
Az éjszakai város egyébként kicsit nyomasztóan futurisztikus, itt simán el tudom képzelni azt a szép új világot, ahol a hangtalanul gördülő villanyautók megvédenek a veszélyesen forró és mérgező gázokkal terhelt külvilágtól, amíg elhagyjuk a biztonságos, légkondicionált és kivilágított tereket.
Ettől a jövőképtől nem is vagyunk olyan messze, mivel a kinti forró, párás levegő és a különféle hibridautók már rég az itteni realitás részei.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.