Divatmotoros

Szombaton megnéztük a Szépművészetiben a Picasso, Klee, Kandinskij című kiállítást. Részemről nem volt nagy katarzis. A húzónevektől csak néhány kép szerepelt, a vaksi szememmel a gyengécske világításban azokat is alig láttam, a képek mellé kirakott információ is minimál stílusban jelent meg. Azaz a festő nevén és az elkészítés idején kívül semmit sem tudtam meg. Volt azért pár vicces kép, egyiket Cs. hazaérkezésünk után egyből lerajzolt emlékezetből, meglepően pontosan:

Emlékeim szerint legutóbb jópár éve Dublinban jártam múzeumban. Valahogy azok sokkal mozgalmasabb, interaktívabb és szórakoztatóbb élményt kínáltak.

Tudom, pénzkérdés, meg minden, de szerintem mégsem csak az. Néhány ötlet, pár adalék kevés pénzből is kihozható lenne. Egy darab 40 perces életrajzi vagy milyen film (amit persze nem volt türelmem végignézni) és a miniatűr táblácskák helyett lehetne egy csomó érdekességet is kitenni a képek mellé. Milyen technikával készült, milyen stimulánsokat fogyasztott az alkotó, hány nője volt, miben halt meg, és az alkotó miben halt meg, stb...
Hozzám hasonló képzőművészetben (is) alulképzett barbárok gyermeki örömmel bámulnák ezeket a "kis színeseket", és sokkal nagyobb élményt nyújthatna egy ilyen kiállítás. Még az is lehet, hogy a technikákat bemutató kisfilmek hatására otthon ki is próbálnám azokat.

Persze az is lehet, hogy anno Dublinban csak a téma és a művészet aktuális termékeinek befogadása (azaz fogyasztása) segítette a nagyobb élvezeti értéket??? Mert amíg a Guinness múzeumban egy pint frissen csapolt sört adtak és a viszkigyárban pedig négyfélét is megkóstoltattak, addig erről a nyomi kiállításról egyetlen eredeti Picasso-t sem hozhattam haza... ;)