Divatmotoros

Személygépkocsival haladok a munkahelyre, ami azért jó, mert nem ázom ronggyá a csendesen szemerkélő esőben. Elhagyom a Margit hidat az Árpád fejedelem útján, a tükörben már látom a motoros futárt a belső sávban. Sehol senki más, a lámpa előttünk pirosra vált. A srác jön vagy hetvennel, rutinróka, gondolom. Aztán mellém ér és a piros miatt fékezni kezd. A mozdulat túl hirtelen lehet, vagy az úton van valami olaj is, de keresztbe áll a széles kormánya, aztán a motor is kezd keresztbe állni.
Elég szupermotós a mozdulat, de mintha nem lenne ura a helyzetnek. A motor teljesen keresztbe fordul a sávjában, majd a csúszás megtapad, és a srác arccal előre lefejeli az aszfaltot. A motoros lábán csúszik a motor. Vészvillogóval félreállok, egy pillantra mozdulatlanul fekszik a srác, akkor kezdek megijedni. Mire kiszállok és odalépek hozzá (szinte egymás mellett áll az autó és a fekvő motor a motoroson) már látom, hogy jobban van, üti a bukóját és káromkodik. "Hogy lehet így egyedül elesni, b...".
Mondom neki, hogy lazítson, és ne nagyon álljon a lábára, mert lehet, hogy baja van. Leemelem róla a motort, feltápászkodik és kapaszkodik belém, mert fáj a térde. Jól odaverte, de nem tűnik komolynak. Félretolom a motorját a járdára, ő is odabiceg, kezd lenyugodni. Még megbeszéljük, hogy semmi baja. A kuplungkar fele letört, de gondolom már korábban, mert most a jobb oldalára dőlt a gép. Mérgelődik egy sort, kicsit várok, hogy tuti jól van-e, aztán ott hagyom. Remélem tényleg semmi komoly, az esőruháján kis szakadás térd alatt. Vigyázzatok magatokra, csúszik.