Felidézendő hangulat: 2003 nyár. Szikrázó napsütésben állsz a tó partján a kikötőben. Melegszik a reggeli levegő, de még kicsit bizsereg a bőröd a széltől. Az árbocokhoz ütemesen verődnek a drótkötelek, ez a csilingelés hol gyorsul, hol lassul, erősödik és halkul, épp ahogyan a szél változik. Betölti az agyadat, erősebb, mint a nád susogása, feszesebb, élesebb, megnyugtatóbb, mint akármelyik technóbuli. Még talán az illatát is lehet érezni a zenének, pont olyan, mint a "friss zsömle-párizsi-zacskós kakaó" utánozhatatlan nyári hajnalillata.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.