Az ember felkel reggel 5:20-kor, 5:50-kor (két őszibarack és egy fogmosás után) belibben egy taxiba, majd a csomagrakodó munkások sztrájkja miatt üldögél egy órát a Ferihegy betonján várakozó gép ülésébe szíjazva, miközben a Quimby és az Európa Kiadó vernyákol a fülében. Aztán elkésve megérkezik a brüsszeli irodába, ahol este hétig különféle problémákat súlyosbít a jobbnál jobb ötleteivel, aminek többnyire az a vége, hogy "jó, akkor csináld meg te, én meg előadom a boardnak/igazgatóknak/főnöknek/akárkinek".

Hogy mi ebben a jó?

A második Leffe a váróban, miközben "A veréb" recseg a fülemben. "Non, je ne regrette rien."