Hogy lehet ezer forintos jegyárral és szolid italárakkal kihozni egy ilyen fesztivált? Rejtély, de megcsinálták.  Ha meg megcsinálták, hát mi megnéztük. A szombati program egy három napos fesztivált is elvitt volna a hátán. Az ötre meghirdetett Pál Utcai Fiúkat mintha hallani véltük volna a távolból, de aztán 17:22-kor (mire beértünk a színpadhoz) már nem játszottak. Utána az első említésre méltó (és a mezőnyből még 63 évesen is kimagasló) Hobo nyomott egy nagyon rendes koncertet.

A Gazember, a Héj Dzsó, a Kopasz kutya mellett néhány újabb számot is játszottak, a második nap végén arra jutottunk, hogy még kétszer ennyit is játszhattak volna, pedig nem volt rövid a műsoruk.

A teljes világosság és a naplemente ellenére nagyon jó hangulat kerekedett és a színpad mögött jogosan hajtott fejet Hobónak a következő fellépő, a Quimby legénysége. Még a "Helga" történetét is megtudhattuk, nagyon mesélős kedvében volt Hobo. 

A nézőtéren alakult a fesztivál-hangulat, többségében fiatalok (diákok) nézték a műsort, de feltűnt néhány nagy öreg is, kedvencem az "I like grass" feliratú  zöld pólóban feszítő, szakállas fazon volt.

A Quimby alatt az első sorban sokat küzdöttünk, a korlát egyszerűen nevetséges volt.

Szemben a biztonsági őrök sorfala egész végig tricepszezett, keményen nyomták a korlát tetejét, hogy be ne boruljon az egész hóbelebanc.

Mi meg velük szemben, tartottuk a mögöttünk tombolókat, és néha a fejünkre is vigyázni kellett, mert hozott egy-egy gimnazistát a tömeg. 

A fene gondolta volna, hogy egy megvadult diáksereg is ilyen zúzásra képes, egy-két cipő is elveszett, de aztán a végére megtalálták őket, úgyhogy teljes lett a happy end.

Miután a Quimby ilyen rázós volt, a Belgára kicsit hátrább is húzódtunk, a keverőpult mellől néztük a három hülyét (na meg persze Tituszt). Az idén szokásos hófehér fellépőszerelésben nyomták a bulit. Bár önmagában nem rossz a Belga, ezzel a felvezetéssel nekem ők tetszettek a legkevésbé. Azért a gépégépégépégépkocsi jó volt.

A vasárnapi koncertek előtt elugrottunk a balatonfűzfői bobpályára, ez nekem sokkal jobban tetszett, mint a visegrádi, és a Sentosa Island-osnál is jobbnak ítélném, persze lehet, hogy csak a társaság miatt. :)

Láttunk egy kisebb csapatot, akik nagyon komolyan vették a bobozást, teljes biztonsági felszerelésben vágtak neki a lejtőnek...

 Aztán a vasárnapi felhozatal már sokkal szolidabb volt. A pécsi 30Y és a Depresszió tombolásán kívül csak a por és a hideg maradt meg az emlékfoszlányok között, na meg az a kedves taxis, aki kétszer is elgurult mellettünk a telefonon megbeszélt találkahelynél és mindkétszer valaki mást vitt vissza Várpalota felé. Végül hazasétáltunk, ő meg majd elszámol az ígéreteivel. Keresleti piac volt, az igaz, csak azt nem értem, akkor minek álltatott minket minkét hívásnál.

Összeségében jó volt, szép volt, fesztivál volt.