Tavaly egy percet sem üzemelt a dobogókői sífelvonó. Ezzel szemben idén már tegnap beindították, úgyhogy szinte egyenesen a tengerpartról sikerült belecsöppennem egy ízig-vérig téli havas táj kellős közepébe.

A motorozásokról jól ismert kanyarok így egész más képet mutatnak... 

Ugyan a pálya kicsit rövidke, és a liftnél pár perces (délutánra negyed órás) sorbanállás alatt lehet (kell) fújni egyet, szezonnyitónak tökéletesek voltak a körülmények. A pálya alján egy kis ugratódombot is építettek és egy 200 méteres, fák közötti szűzhavas terepet is berajzolhatam. A végére egész elfáradtam.

A pálya második fele tanulni ideális, lankásabb, az eleje elég meredek. Ez a rész délutánra nagyon buckássá vált, hiszen a komoly technika a völgy alján pihen.

A büfében az osztrák gőzgombóc helyett jófajta magyar kacsamájas zsíros kenyér és a menzáról jól ismert, hatalmas "álumejníum" kondérban főzött, semmi mással össze nem téveszthető ízű tea adja meg a délután alaphangját. A táj meseszép, imádom a havas erdőt. Jó mulatság, férfimunka volt.